Ármány és szerelem

dráma 2 részben
Bemutató: 2011. március 4.

Egy újabb heroikus és örök szerelmi történet. Egy nagy, klasszikus mű az emberi tisztaság és hűség, valamint az emberi aljasság örök küzdelméről.
S hiába ül tort a hitványság, csak csatát tud nyerni, a háborúban végül az örök, magasztos emberi értékek hívei győzedelmeskednek.
Schiller is hitt ebben, ezért nem gyengül ez a mű az évszázadok során, ám egyre szebben ragyog.

Szolnokon a Szigligeti Színházban február 1-jén az olvasópróbával elkezdődtek az Ármány és szerelem próbái, Csiszár Imre vezetésével. Gyulay Eszterrel, a produkció dramaturgjával beszélgetett Kis József, a színház művészeti vezetője.

Gyulay Eszter: „A régebbi fordítást, Vas István ihletett munkáját vettük alapul, mert a szöveg költőisége fontos volt számunkra. Dramaturgiailag annyi beavatkozás történt, hogy a nagyobb, hosszabb jeleneteket felszabdaltuk, ettől filmesebb lett a darab szerkezete. A szöveg romantikus burjánzását – amennyire lehetett –megtartottuk. Kicsit húztunk, kicsit finomítottunk a ma már kevésbé érthető költői képeken, de a szöveg karakterén nem változtattunk. Így lett első hallásra is befogadható, a mai fül számára is érthető a történet.

Abban a korban, Schiller korában szinte követelmény volt, hogy a költő telerakja romantikus képekkel az alkotásokat. Ezt igényelték az akkori nézők, biztos vannak, akik ma is igénylik. Mégis, figyelembe véve a mai ízlést, ezeken finomítottunk.
A tér, a díszlet is nagyon fontos. Szimultán színpadot képzelt el Imre, párhuzamosan fogjuk látni a helyszíneket: Millerék otthonát, Lady Milford lakosztályát és a miniszter dolgozószobáját. Ez a megoldás gyors jelenetváltásokat tesz lehetővé, lüktetővé válik az előadás. Azokon a pontokon, amikor a feszültség nagyon összesűrűsödik, ott elhagyjuk az adott szereplőt, és átmegyünk egy másik helyszínre, hogy lássuk, ebben a pillanatban hol tart egy másik, meghatározó karakter. Vagy a szerelmeseket követjük. Elhagynak egy jelenetet, de látjuk, hova mennek.

Sokat beszélgettünk Imrével, mit jelent ma az a szó: ármány. Milyen szép magyar szó, és milyen keveset használjuk. Valószínűleg, amit a tévében látunk a hírekben, arra ez a szép magyar szó csekélyke kísérlet. Így aztán kimegy az élő beszédből.”