Didó

A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ bemutatja
Csehy Zoltán: Dido
(tragédia)

Csehy Zoltán, aki irodalmi berkekben játékos kedvű poeta doctusként, a görög és latin kultúrkör, valamint a régi magyar irodalom szakértőjeként ismert, valójában féktelen fantáziájú költő: bravúrosan bánik a klasszikus költészeti eszközökkel, de a máskor esetleg avittnak tűnő formákat minden erőltetettség nélkül tölti meg friss, mai tartalommal. Gazdag költői, műfordítói és irodalomelméletei életműve közismert, ugyanakkor kevesen tudnak fiatalkori drámaírói ambícióiról. A színház tudvalévően érdekli, de kritikusi, alkotói figyelme elsősorban az operák felé fordult, legutóbbi verseskötetében is csak egy poémává gyúrt kamaraopera librettó, a Homkvihar foszlányai szerepelnek. Egyetlen fiatalkori drámai zsengéje ismert, a Dido című, féktelen szenvedélyektől feszülő tragédia, mely erőteljes színházi érzéket mutat és árnyaltan motivált, sűrű, sziporkázó replikákban egymásnak feszülő hősöket vonultat fel. Ennek ellenére egyelőre egyetlen színház sem fedezte fel ezt a szöveget és Csehy Zoltán szuggesztív világát.

A Didoban Csehy színpadán a szövevényes görög-római mitológia egy igazán bonyolult, sokrétű, lélegzetelállítóan izgalmas szelete elevenedik meg, mely főként Vergilius Aeneasából és Purcell operájából ismert. Az Aeneas-mondakörből merítő történet egy különös szerelmi sokszöget mesél el, mely önpusztító emberi vágyakkal és kegyetlen isteni szeszélyekkel terhelt. Csehynél a metszően okos és észveszejtően vágyakozó nő – a bölcs és erős királynőből fokozatosan sebezhető szerelmes asszonnyá vedlő Dido a főszereplő. A tragédia egyrészt feleleveníti a görög dráma legerősebb formai és dialogikus hagyományait, másrészt viszont időnként szürreális költői látomássá tágul, és a pszichologikus szigor mellett képes láttatni a belső démonokat is.