Grimm: Holle anyó

Hetven esztendő telt el 1956 ősze óta. Hetven év – egy emberöltőnél is hosszabb idő. Mégis vannak pillanatok a történelemben, amelyek nem távolodnak el tőlünk az évek múlásával. Velünk maradnak az emlékezetben, a kimondott és elhallgatott történetekben, a versek soraiban, a naplók lapjain, a családok továbbadott emlékeiben. 1956 ilyen pillanat.

„…az ész, vitézség, semmi szerencse nélkül” – írta Zrínyi Miklós A vitéz hadnagy című művében. A költő és hadvezér jelmondata, a sors bona, nihil aliud („jószerencse, semmi más”) arra emlékeztet, hogy a hadvezéri pályán a tehetség és a bátorság mellett olykor a szerencse is döntő szerepet játszhat.

A december a hideg évszak beköszöntét jelenti, mégis meleg szívvel várják kicsik és nagyok, hiszen közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe. Ez az időszak a népéletben tele volt és tele van babonás és vallási rítusokkal: Miklós-napi alakoskodás, lucázás-kotyolás, termékenységi babonák, Luca-széke készítés, boszorkánylesés, illetve a kis Jézus megszületését köszöntő betlehemezés.