IV. Henrik

IV: HENRIK

Szerző: Luigi Pirandello

Pirandello 1921-ben született művében a színjáték, a szerepjátszás és az önmagunkkal való szembenézés kerül górcső alá egy őrült szemén keresztül, aki talán nem is őrült meg teljesen. A címszerepben Balázs Attila, a társulat igazgatója látható és azt a vékony, törékeny határmezsgyét vizsgálja, amely elválasztja egymástól a fikciót és a valóságot.  Az előadás egyediségét emeli az Adriana Grand díszlet-és jelmeztervező által megálmodott látványvilág, valamint a Cári Tibor vezénylése alatt megszólaló 15 tagú zenekar zenéje.

A IV. Henrik története 20 évvel a színpadi események előtt kezdődik, amikor egy fiatal arisztokrata – színész hajlamának engedve – egy jelmezes lovas felvonuláson balesetet szenved. Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német-római császár, aki egész életében viszályban állt a pápáva,l és akihez a legendás Canossa-járás is köthető. Megőrült vagy csak szerepet játszik? És ha őrült, akkor a környezete miért tart vele ebben az őrületben? Ha pedig játék csupán, hogy lehet ennyire valószerű? Egyáltalán honnan tudjuk, meddig tart a normalitás és hol kezdődik a téboly?

A temesvári magyar Társulat és Victor Ioan Frunză egy évtizeden át tartó közös munkája a Színház történetének egyik legtermékenyebb időszakának számít. Ebben a periódusban olyan országos sikernek örvendő előadások születtek, mint a Lorenzaccio (1998), a Lecke (2001), a Kommunizmus története elmebetegeknek (2003), a Hamlet (2003, 2004), majd a Rosencrantz és Guilderstern halott, mely 2009-ben megkapta a legjobb előadásnak járó UNITER-díjat.

KÖZREMŰKÖDŐK:

Balázs Attila

Szabó Enikő

Lőrincz Rita

Vass Richárd

Bandi András Zsolt

Éder Enikő

Molnos András Csaba

Aszalos Géza

Kiss Attila

Csata Zsolt

Tar Mónika

Lukács-György Szilárd

Mihály Csongor

Díszlettervező: Adriana Grand

Jelmeztervező: Adriana Grand, Szakáli Zalán

Dramaturg: Gyulay Eszter

Zeneszerző: Cári Tibor

Rendező: Victor Ioan Frunza

Az 1959-ben született Victor Ioan Frunză Románia egyik legmarkánsabb színházi rendezője, a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem doktora és óraadó tanára.

Előadásait Románián kívül számos európai nagyvárosban rendezte: Magyarországon, Németországban és Csehországban, így jó ismerője nem csak a román, de a magyar és más, idegen nyelvű színházi szférának is.

Három évig (1990–1993 között) volt a kolozsvári Állami Színház igazgatója és ő alapította meg a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem román nyelvű színházi rendező tagozatát.

Pályafutásának utóbbi 30 évében számos fiatal színészt, rendezőt mentorált, és segítette őket karrierjük beindításában. Előadásai egyaránt merítkeznek klasszikus és kortárs szövegekből.

Legjobb és nemzetközileg is legelismertebb előadásait Brailan, Aradon, Galacon, és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban rendezte. Eddigi pályafutásának talán legfontosabb előadásai a Hamlet (Budapest), Ghetto (Bukarest), Rosencrantz és Guildenstern halott (Temesvár), Satyricon (Marosvásárhely), Angyalok Amerikában (Bukarest).

Hosszú távú céljai között szerepel az előadói, színházi tér megreformálása és, hogy jól működő, erős társulatokat alakítson ki munkái révén. Miközben hiszi, hogy a színház nem képes megváltoztatni a világ társadalmi, politikai berendezkedését és működését, igyekszik az egyén érzelmeire, az emberségre és együttérzésre hatni, azokat erősíteni a jelenkorban uralkodó káosz ellenében.

Munkásságát számos hazai és nemzetközi díj minősíti. Előadásainak állandó közreműködője és tervezője, felesége Adriana Grand.