Vitáris Iván tárlatvezetése a Szférák között kiállításon

A kiállításról:

A művészet és a tudomány összekapcsolódása a világ megértése iránti vágy mentén írható le – ez a törekvés motiválja a Szférák között című tárlat alkotóit. Az interdiszciplináris megközelítés nem valamennyi tudományágra fókuszál, hanem azokat a konkrét tudományterületeket helyezi a középpontba, amelyek a Magyar Nemzeti Bank által életre hívott kortárs gyűjteményben jellemzőek. Így a műszaki-mérnöki tudományok, a nyelv, a computer science, a fizika, a természettudományok, a természet- és örökségvédelem jelentik a fő csomópontokat. A kiállítás időben ott veszi fel a fonalat, ahol a művészet és tudomány szoros kapcsolatát világhírű magyarjaink – Moholy-Nagy László, Kepes György vagy Breuer Marcell – nevessé tették, és fókuszát az 1960-as évek utáni eredményekre tereli. A tárlat tudatosan egyenlő teret biztosít a különböző generációknak, így arányosan a magyar származású, nemzetközi sikerű posztmodern generációnak, a hazai neoavantgárd művészeknek vagy a jelenlegi középgenerációnak éppúgy, mint a fiatal tehetségeknek. A kiállítás a kortárs művészetet technikai értelemben is széles körűen reprezentálja: festmények, szobrok, üvegképek, installatív és egyéb médiumú alkotások is bemutatásra kerülnek.

A válogatás közel két tucat művész munkáira épít, és olyan alkotók tevékenységét járja körbe, akik nem az egyes diszciplínákat ábrázolják, hanem alkotói módszerükben, fókuszukban, gondolkodásukban építenek egy-egy tudományterületre. Ezen művészek a művészet és tudomány relációit analizálják, és munkásságuk vezérfonala is sokszor a tudományos szemlélet. A mérnöki, építkező, tervezői attitűd Andreas Fogarasi, Gáspár György, Horváth Lóczi Judit, Jovanovics Tamás, Konok Tamás és Nemes Márton munkáival, az algoritmikus felfogás, a számítógépes kultúra Bak Imre, Horváth Lóczi Judit és Kóródi Zsuzsanna tárgyaival kerül centrumba, ugyanakkor a kiállítás Vera Molnár személye előtt is tiszteleg. A nyelv mint tudomány Csáji Attila, Frey Krisztián, Major Kamill és Reigl Judit, míg a természettudományok ösvényei, így a természetet bevonó alkotói módszerek és a természetalapú filozófiák pedig Hantai Simon, Lantos Ferenc, Melkovics Tamás és szintén Reigl Judit alkotásaival kerülnek kibontásra. A fizika egyes ágait – többek között a művészetet befolyásoló optikát – is külön analizálhatjuk Bullás József, Kóródi Zsuzsanna, Reigl Judit és Anthony Vasquez tárgyai révén. A klimatológiát, valamint a tudományos, kulturális emlékek megőrzését veti fel kérdésként a kiállítás zárásául szolgáló, üvegházszerű tér, amely Balázs Nikolett és Pintér Dia munkáit mutatja be. Mindemellett a tárlat különleges installálás keretében külön is kiemel egy-egy alkotót − Fajó Jánost, Lantos Ferencet, Mengyán Andrást és Szentpétery Ádámot −, akik számos tudományterületet hívtak/hívnak életre. A képzőművészet leszűkült értelmezése helyett a kiállítás kulcsszavai a kortárs gondolkodásra jellemző interdiszciplinaritás, átjárhatóság és társadalmi aktivitás. (Mészáros Flóra)

Kurátor: Dr. Mészáros Flóra művézettörténész

Kiállító művészek:

Bak Imre, Balázs Nikolett, Bullás József, Csáji Attila, Fajó János, Andreas Fogarasi, Frey Krisztián, Gáspár György, Hantai Simon, Horváth Lóczi Judit, Jovanovics Tamás, Konok Tamás, Kóródi Zsuzsanna, Lantos Ferenc, Major Kamill, Melkovics Tamás, Mengyán András, Nemes Márton, Pintér Dia, Reigl Judit, Szentpétery Ádám, Anthony Vasquez