W. S.: Rómeó és Júlia

Csákányi Eszter formabontó estre készül. Ahogy ő fogalmaz: „Én leszek az első az EgyÉletem sorozatban, akinek nincs élete.” Vagyis olyan élete nincs, amelyet ne szőtt volna át a színház.

Vannak hangok, amiket ezer közül is felismerünk, és versek, amik évtizedek óta velünk élnek. Csuja Imre gyerekkora óta verssel él és versben gondolkodik: falusi házukban, a nagymamájától tanult mesékkel tapasztalta meg először, milyen az, amikor az ember kiáll és megszólal.

Hetven esztendő telt el 1956 ősze óta. Hetven év – egy emberöltőnél is hosszabb idő. Mégis vannak pillanatok a történelemben, amelyek nem távolodnak el tőlünk az évek múlásával. Velünk maradnak az emlékezetben, a kimondott és elhallgatott történetekben, a versek soraiban, a naplók lapjain, a családok továbbadott emlékeiben. 1956 ilyen pillanat.